Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici, szürke Egérke és egy fekete foltos, vidám kiskutya, Ördög.
Egérke már napok óta izgatottan várta a karácsonyt.
A rét szélén álló nagy fa alatt színes díszeket és csillogó girlandokat gyűjtöttek, hogy közösen feldíszítsék a karácsonyfájukat.
„Mit szólsz, Ördög, ha idén is valami különlegeset készítünk a barátainknak?”
– kérdezte Egérke, miközben egy színes sálból kötött csomót a girland végére.
„Remek ötlet! De mit?” – válaszolta Ördög, aki közben vidáman csóválta a farkát.
Egérke elgondolkodott, majd felkiáltott: „Készítsünk nekik egy-egy apró, ehető ajándékot!
Süthetünk sajtos kekszeket és csont alakú finomságokat.
A nyúlak, a rigók és a többi barát biztosan örülnének neki!”
Ördög izgatottan helyeselt, és már rohant is a fa alatt kialakított kis konyhába.
Egérke hozta a hozzávalókat: sajtot, magokat és egy kevés mézet.
Együtt nekiálltak sütögetni. Egérke formázta a sajtos kekszeket, Ördög pedig boldogan nyalogatta a mézes tálat,
miközben a csont alakú sütikéről álmodozott.
Mikor elkészültek, mindent színes papírokba csomagoltak, majd a díszekkel együtt fellógtatták a nagy fa ágaira.
A barátok sorra érkeztek: Nyuszi, a rigók és a szarvasok. Mindenki csodálta a díszeket, és nagy örömmel bontogatták az ajándékcsomagokat.
„Ez a legfinomabb karácsonyi meglepetés, amit valaha kaptunk!”
– mondták egyszerre a barátok, miközben vidáman falatoztak.
Egérke és Ördög boldogan mosolyogtak egymásra.
Amikor a nap lenyugodott, a barátok együtt énekeltek karácsonyi dalokat a fa alatt, majd csendesen elindultak haza.
„Ez volt a legszebb karácsonyunk!” – mondta Egérke.
„Valóban, de csak azért, mert együtt élhettük át!”
– válaszolta Ördög, miközben boldogan hajtotta fejét Egérke mellé.
Így lett Egérke és Ördög karácsonya tele szeretettel, örömmel és barátsággal.