Egérke és Ördög boldogan játszottak a frissen hullott hóban, amikor hirtelen a világ megváltozott. A hópelyhek lassan elapadtak, és a csillogó tájat szürke fátyol borította be. Az erdő állatai csodálkozva gyűltek össze, tanácstalanul figyelve az eget. A bölcs bagoly, aki mindig mindent tudott, megosztotta velük a hírt: a Hópehelyvarázsló elvesztette varázspálcáját, és nélküle a tél varázsa szertefoszlik.
„Meg kell találnunk a pálcát!” – kiáltotta Egérke elszántan, mire Ördög bólintott, és ketten útnak indultak.
A hóval borított erdő mélyén különös nyomokra bukkantak. Egy hóember mellett látható apró lábnyomok vezettek egy fagyos tóhoz.
„Ezek biztosan a tolvaj nyomai!” – mondta Ördög izgatottan.
A két kis barát követte a nyomokat, miközben a fák között halk neszezést hallottak, mintha valaki figyelné őket. Az útjuk egyre izgalmasabbá vált, és a hó csillogása látványa lebegett a szemük előtt.
A befagyott tó szélén egy kis mókus ült, és izgatottan szorongatott valamit a mancsában.
„Ez biztosan a varázspálca!” – suttogta Egérke.
Ahogy közelebb mentek, kiderült, hogy a mókus azt hitte, a pálca egy különleges dióra mutat, és éppen a jégbe fagyott kincset próbálta kiszabadítani. Egérke és Ördög óvatosan elmagyarázták, hogy a pálcának vissza kell kerülnie a Hópehelyvarázslóhoz, hogy a tél megmaradhasson.
A mókus először vonakodott, de végül átadta a pálcát, amikor Egérke megmelegítette fagyos mancsait egy pihe-puha sállal.
Egérke és Ördög izgatottan tértek vissza a tisztásra, ahol a Hópehelyvarázsló már türelmetlenül várta őket. Amint kezébe vette a pálcát, varázslatos hópelyhek kezdtek kavarogni az égen, és az erdő ismét fehérbe öltözött. Az állatok örömujjongásban törtek ki, és mindenki hálásan köszöntötte a két hőst.
A Hópehelyvarázsló meghatottan mondott köszönetet, és megígérte, hogy a tél varázsa sosem fog eltűnni többé.
Az erdő újra életre kelt, Egérke és Ördög elégedetten figyelték a boldog állatokat.
„Látod, Ördög, együtt bármire képesek vagyunk!” – mondta Egérke mosolyogva.
A két barát megtanulta, hogy a segítőkészség és a barátság képes visszahozni a varázslatot az életbe. A hó tovább hullott, és a tél újra varázslatossá vált.
