Egyszer volt, hol nem volt, a rét szélén álló nagy fa mellett Egérke és Ördög elhatározták, hogy felfedezik a közeli erdőt. Az erdő tele volt susogó levelekkel, édes virágillattal és apró ösvényekkel, amik izgalmas helyekre vezettek.
„Vajon milyen titkokat rejt az erdő?” – kérdezte Egérke izgatottan.
Ahogy beljebb haladtak, találtak egy csillogó patakot, amely halkan csobogott az erdő mélyén. Egérke megpillantott egy nagy, kerek követ a vízben.
„Ez biztosan a patak királyi trónja!” – kiáltotta nevetve, és ráugrott.
Ördög lelkesen szimatolt a parton, és egy különös illatra lett figyelmes.
„Egérke, nézd, egy fa odvában valami csillog!” – mondta izgatottan.
A fa odvában egy régi, apró fémdobozra bukkantak. Amikor kinyitották, színes gyöngyöket és egy kopott térképet találtak.
„Ez egy kincses térkép!” – suttogta Egérke ámulva.
A térképen furcsa jelek és nyilak mutatták az utat, amit követniük kellett. Ördög a térkép első nyílához vezette Egérkét, és együtt indultak tovább az erdei ösvényen.
Az útjuk során mókusokkal találkoztak, akik segítettek nekik megérteni a térképen lévő jeleket. Egyikük azt mondta:
„A kincs az erdő legnagyobb fája alatt van elrejtve.”
Egérke és Ördög izgatottan rohantak tovább, míg végül megpillantották az óriási tölgyfát. A gyökerek között egy kis ládikót találtak.
A ládika tele volt színes üveggolyókkal és aranyszínű dióval.
„Ez a legjobb kalandunk volt!” – mondta Egérke, miközben a kincseket rendezgette.
Ördög boldogan bólogatott, és hozzátette: „És még barátokat is szereztünk!”
A két jó barát a nap végén boldogan tért vissza a rét szélére, hogy megosszák az erdei kaland izgalmait a többiekkel.
